A kínai nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán építetterődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól.
A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat , erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek.
A kínai nagy falat az UNESCO1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé.
